ByeAlex, akinek mindenre van átgondolt, határozott válasza. Én meg határozottan képes lettem volna MÉG, MÉG, MÉG kérdezgetni!

Voltatok már a Sörházban koncerten? Eddig mi sem, hát leteszteltük! ByeAlexszel dumáltunk. "Hipszter vagyok? Nem tudtam, mi az, hát utánanéztem!" – ehhez hasonló monológokkal kötötte össze a zenék közötti réseket. Sztorizott az Euróvízióról meg koncertélményeikről. Hát, Csókolom, Alex megérkezett, akinek rémálma, hogy egyszer beleböfög a mikrofonba.

Ha felfedezhetnél a világegyetemben egy bolygót, az milyen lenne?

Hát nem sokban különbözne a Földtől, sőt leginkább olyan lenne, csak még egészségesebb.

Soha sem volt egy álombeli, kitalált világod?

Szerintem az egész ByeAlex egy álombéli, kitalált világ, ahol én bohóckodom magamnak, és másokat ez szórakoztat.

Mikor találtad ki ezt a saját „bolygódat”? Mikor kezdődött a ByeAlex?

Szerintem olyan 8 éves koromban találtam ki, hogy zenélni szeretnék, ez az, ami leköti a figyelmemet, amiben tehetségesnek érzem magamat. Voltak mindenféle zenekaraim, próbálkozásaim korábban is, de ez lett az első, ami elkezdett ismert, sikeres lenni.

Úgy érzed, ebben teljesen kiforrt, amit elképzeltél?

Nem! ByeAlex azért alapvetően egy kommersz zene: könnyen emészthető, sok emberhez eljut, de magánemberként nem olyan zenéket hallgatok, amit én ByeAlexként csinálok. Van az új csapat, amit építgetek, a Senkise, ehhez underground reményeket fűzök. Nem szeretnék kiugróan sikeres lenni ezzel a zenekarral, hanem egy bizonyos réteg elismerését szeretném kivívni. Amit elkezdtünk csinálni – most jelenik meg az új klipünk –, az tényleg vagány valami. Eredetileg úgy volt, hogy ByeAlex feat. Tembo egy bónusz dal lesz, de aztán úgy döntöttünk, csináljunk inkább együtt valamit. Ez lett a Senkise.

Az egész emlékezetes. Miskolc egy nagyon különleges atmoszférával rendelkező város, de szerintem ezt csak az élheti meg, aki ott él vagy ott nő fel. Miskolc más, mint Pécs, megtestesíti a magyar valóságot. Én akkor jöttem rá, hogy milyen fontos számomra Miskolc, amikor eljöttem onnan. Akkoriban már nagyon elegem volt, mert bölcsészként, diplomásként munkát keresni Miskolcon lószar esélye van az embernek – de szerintem általában véve Magyarországon is annyi. Az akkori állásom megszűnt: újságíró voltam. Úgy volt, hogy elmegyek dolgozni Angliába én is, és elkezdek gályázni, mint mások. Közben megjelent a Csókolom, elkezdték játszani a rádiók, és akkor mondta a csajom, hogy szerinte valahogy még húzzam ki. Közben találtam egy melót Pesten, egy újságíróit, és így kezdődött négy éve a pesti életem.

Hát, mostanában nem írtam semmit, illetve amiket írtam, azok elvesztek, mert tönkrement a gépem. De nem sajnálom azokat a kéziratokat, mindig úgy vagyok az ilyesmivel, hogy sorsszerűségek, ennek így kellett lennie, szar volt, azért nem kell megjelennie sehol. Alapvetően alternatív író vagyok, nem az, aki tömegeket fog megmozgatni a faszságaival, és nem is kell ezért megfelelnem semmilyen elvárásnak. Akkor írok, ha valamit tényleg komolyan érzek. Szerintem szánalmas hozzáállás, ha valaki itthon az írásból akar megélni. Akkor jelennek meg a rosszabbnál rosszabb könyvek, amikor félévente, vagy évente megjelennek könyvei valakinek. Sajnos Magyarországon vannak ilyen írók, szarabbnál húgyabb írásokat jelentetnek meg, amit irodalomnak merészelnek nevezni. Na, hát én nem szeretnék ebbe a hibába esni! Az Özsébben is rengeteg kompromisszum volt, amit így utólag hibának gondolok.

http://moly.hu/konyvek/marta-alex-ozseb

Milyen műfajban szeretsz írni? Verssel, slammel próbálkoztál már?

Hogyne, persze! A koncerteken is szoktam slameket felolvasni, amiket írtam. Egész egyszerűen csak azért, mert engem szórakoztat, és annak reményében adom elő, hogy másokat is fog. Általában olyan írásaimat szoktam megosztani, amiket szellemesnek, humorosnak gondolok. Nagyon mély gondolatokat mostanában már facebookon sem osztok meg, mert nem annyira nyitottak rá az emberek, és emiatt sokszor feleslegesnek is érzem.

A visszajelzések miatt érzed ezt? Nem reagálnak elegen?

Reagálnak rá, azzal nincs is baj, csak sokszor nem értik. Ezért inkább olyan dolgokat szoktam facebookra kitenni, amivel mondjuk könnyen azonosulnak.

Amit igazán szeretnél, azt nem is írod ki magadból? Azért mert próbálod őket kiszolgálni, vagy azért mert figyelsz rájuk?

A ByeAlex munkahely lett, ahol nekem 10 millió ember a kollégám. És egy olyan munkatárs szeretnék lenni, akivel lehet együtt dolgozni. Ha én most elkezdenék mélységes faszságokat megosztani életbölcsességekkel a facebookon, akkor könnyedén félreértenének. Én pedig nem akarok már a meg nem értett bölcsész szerepében tetszelegni. Ezt egyszer már a nyakamba akasztották, akkor sem szerettem, de nagyon sokszor rátettem egy lapáttal. Most már harmonikusabb ember lettem. Mivel alapvetően eléggé romboló/pusztító alak vagyok, az utóbbi időben sokkal harmonikusabb vágányra tereltem az életemet.

Ki az a költő, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rád?

Ady Endre. Makacsnak tartom, iszonyatosan önfejű: ez tud engem motiválni. Könnyen tudok vele azonosulni, igazmondó juhásznak tartom. Voltak szar versei is, és én nagyon tisztelem benne, hogy azokat is ugyanolyan gőggel tudta védeni, mint a jókat. Ez József Attiláról nem mondható el, mert tőle szar verset még az életemben nem olvastam. Számomra Ady a pasi. Azt érzem benne, hogy felborítja a házat is, hogyha azt akarja.

Ha egy könyvbéli karakter lehetnél, ki lennél?

Szerb Antal: Utas és holdvilágából lennék a Mihály. Kicsit hasonló, megállapodni félő, nosztalgiába visszakacsintgató és abba belesüppedő alkat, aki szeret kifelé bambulászni a vonat ablakából és eltűnődni a tengerentúli tájakon. Hasonló vagyok én is.

Miből szerzed zenei téren az inspirációt?

Mindenből és bármiből lehet inspirációt meríteni. A ByeAlex nagyon ösztönös, lövésem sincs, mi lesz a végeredmény... Gyermekkoromban hip-hopon nőttem föl, aztán átváltottam a gimiben metálra. A metál korszakom mostanra nagyon megmaradt. Havonta egyszer-kétszer tartok egy olyan napot, amikor autentikusabb zenéket hallgatok. Ami nekem kiesik az érdeklődési körömből, az a nagyon kommersz, mainstream zene, ami a rádióban szól... pl. Bruno Mars. Nem azért, mert szarnak tartom, hanem csak egyszerűen azért, mert nekem ezek a zenék java részében – egy-két kivétellel persze – nem nyújtanak semmit.

Te akartál az Eurovízióra menni?

Biztosan te is hallottál róla, hogy engem akkor a CLS Kiadó patronált. Ők adták be a dalomat titokban a versenyre. Nyilván minden kiadó szeretné visszaszerezni a befektetését. Mondtam nekik, hogy én nem akarok ebbe a műsorba menni, ez nem nekem való, rutintalan vagyok, le fogom égetni magam, soha nem léptem még fel. Erre azt mondta a kiadó: miért teszünk beléd pénzt, bizalmat meg lelkesedést, ha te annyira nem vagy hajlandó, hogy ha már kiválasztották a dalodat, akkor elmenj a műsorba? Jó, egy kicsit megijedtem, hogy ha nem vállalom el, akkor megszakad a kapcsolatom a kiadóval. Így kényszerből elmentem A Dalba. Ráadásul nem is a saját dalomat adhattam elő, hanem a saját dalom egy remix verzióját, ami nem az én világom. Úgy voltam vele, nem baj, nem lesz ciki, egy ilyen dal úgyis ki fog esni az elején, mert fingja nem lesz a nézőnek, hogy ki vagyok, és mi az, amit képviselni akarok. Nem is szerettem volna tovább maradni egy körnél. Végül megnyertem a műsort. Ki kellett mennem, ami olyan volt számomra, mintha meghasonlottam volna. Soha életemben egy Eurovíziót nem néztem, azóta se, nem is érdekel. Kurva jót röhögtem az Origótól kezdve az Indexen át az összes balfaszon, mert én tudtam, hogy nem lehet a verseny vége veszteség. Azóta Kállay érte el a legjobb eredményt, de az számomra mit sem csorbít azon, hogy sikeres volt ez a story.

Sok mindent a sorssal indokolsz.

Fizikai determinista vagyok. Azt gondolom, hogy minden szükségszerűen történik.

Ennek tükrében: hogy élted meg az Eurovíziót?

Hát, sorsszerű volt. Muszáj volt. Erősebb emberré tett, mert ennyi kritikát, amennyit én kaptam, magyar előadó nem kapott az elmúlt 15-20 évben, én azt gondolom. Innentől kezdve egyre bátrabb és magabiztosabb lettem. Mikor egész életedben hiszel magadról valamit, majd egy nagy tükröt tartanak eléd, akkor sok mindent át kell, hogy értékelj. Voltak benne hiteles gondolatok, és értelmesnek kell lenni, hogy azt, hogy "szarszarhúgy", ne kritikának vedd, mert azt bárki le tudja írni. De voltak olyan emberek, akik segítő szándékkal voltak mellettem azokban az időkben. Tudtam, hogy nem lehet véletlen, hogy ismeretlen emberként ott állsz a színpadon három másik atomhíres énekessel, és te annyi szavazatot kapsz, mint ők hárman együttvéve.

Melyik volt a legmeglepőbb koncertélményetek?

Mikor elmentünk egy vidéki városnapra, és azt hitték, hogy egy CD-ről fogok énekelni.

Gyakran kommunikálsz a neten a rajongóiddal. Volt már rá példa, hogy szorosabb, mondjuk baráti kapcsolatok alakultak ki?

Nem, azért tartok határokat. Volt, hogy videokliphez kerestem statisztákat, és velük több nap után kialakult egy ismeretség, így vannak, akikkel jóban vagyok. Pl. a Nekem te klipből vagy a Feketéből.

Hát, ez egy nehéz kérdés! Biztos, hogy nagyon bonyodalmas, nehéz természetű ember vagyok, a menedzserünk, Zoli tudná ezt legjobban elmondani, hisz neki kell foglalkozni az én ügyes-bajos dolgaimmal. Viszont nagyon korrektnek tartom magamat, én nem szoktam a zenekari társaimat becsapni, megbízható és pontos vagyok. Alapvetően szigorú embernek tartom magamat, de korrektnek is.

A koncert után kimegyek a közönséghez 10-20 percre, mert nyilván miattunk vannak itt. Beszélgetek, fotózkodás van, aztán megyek vissza a backstage-be, és megyünk haza.

Mi az a dolog, ami nélkül nem lépsz színpadra?

Egy üveg víz. Igyekszem, hogy az mindig legyen, különösebben nagyobb háklijaim nincsenek.