Hegyi Júlia Lily: a különleges névhez különleges személyiség is társul. Kiskorában apukájával megálmodtak egy plüssmackókkal teli világot, ahol békesség van, mindenki boldog, nincs politika. A plüssökön kívül néhány ember is a városban élhet: Lili, a családja, pár barát. Tudjátok, csak a VIP. Amikor említettem neki, hogy csinálnék vele interjút, meglepődött, “hisz nem is vagyok zenész”, ennek ellenére gitárral a kezében érkezett meg. Mint kiderült, azért néha egy esti jammelés is belefér még a haverokkal. A fotózást gimi elsőben, a gitározást pedig nemrég kezdte. Le sem tagadhatná, hogy művészlélek, pedig könyvelőcsaládban nőtt fel. Kezdetben szobrásznak tanult, de Bélafi Lászlónak és szakkörének hála, a fotózás mellett döntött. Mint mondja, azért a családjának is nagyon sokat köszönhet. Anyukája rögtön támogatta és bátorította mindenben. Volt már fotósorozata, kiállítása kezekről, lábakról, készített naptárat, amin testrészletek voltak tájképekkel. Ha jön valami jó ötlete, a szobája magányában elbíbelődik vele, ilyenkor tudja a leginkább önmagát adni. Most az Akváriumban dolgozik, egy tavalyi Vad Fruttikos koncert fotóinak hála. Ő volt a Nagyszínpad verseny hivatalos fotósa is, aminek köszönhetően néhány zenekar is rátalált, nyáron pedig esküvőkön, fesztiválokon fotóz.

Úgy tudom, a Margaret Island zenekar már többször felkért, hogy fotózd őket. Mesélnél róluk?

Persze, habár a zenéjük annyira nem az én világom, de nagyon szeretek velük lenni. Tetszik, ahogy kezelik ezt az egészet. Baromi jófejek és nagyon jól dolgoznak együtt. Szeretik a színpadot, igazán élnek rajta.

Nem csak egy helyben állnak és gitározgatnak, kommunikálnak egymással és a közönséggel is,

ezt jól meg lehet örökíteni. Velük nem érzem azt, hogy dolgozok, nem munka, hiszen tök jó a koncert hangulata. A koncertfotózást amúgy közel egy éve csinálom. Viszont az első koncertfotómat évekkel ezelőtt a ZION-ban (Zenész Ifjúsági Otthon, Pécs) készítettem, véletlenül odakeveredtem egy rockos buliba.

Milyen koncert volt?

Többek között Eozin Ghetto, az egyik tagot még egy szilveszteri házibuliból ismertem. Már a koncert előtt fotóztam a zenekari próbájukon, igazából ott szerelmesedtem bele ebbe az egész zenekarosdiba, és hogy velük lehessek. Láttam őket beszélgetni egymással a próbateremben, hogy hogyan viselkednek. Mindig is éreztem, hogy belőlem zenész alapvetően nem lesz, de akkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy meg akarok tanulni gitározni. Most jutottam el eddig, hogy 4-5 évvel később vettem egy gitárt.

Melyik lenne az álomkoncert, ahol fotóznál?

Ez nehéz kérdés, hat évesen például Shakiráért voltam oda, akkor biztos őt mondtam volna. Persze, most is örülnék neki, de mindenképpen valami kedvenc zenekar lenne. Most lesz is egyre lehetőségem, mert az Akváriumban lesz Wolfmother koncert novemberben, és azon úgy néz ki, én fogok fotózni, aminek nagyon örülök. Illetve szívesen fotóznám még a Biffy Clyrot is, mivel megszerettem a zenéjüket az utóbbi időben.

Mi az, amire figyelsz még koncertfotózás közben?

Általában azt szoktam hallani, azért szeretik a koncertfotóimat, mert sokszor nagyon más, mint a megszokott. Sose tanultam, csak úgy elkezdtem. Nem ismerek sok koncertfotóst magamon kívül, nem néztem nagyon utána a szabályoknak, hogy mit lehet meg mit nem. Ezért azt fotózom, ami tényleg nekem tetszik, vagy amit jónak látok. Mivel nem csak koncerteket fotózok, nagyon sok inspirációt merítek az egyik témából a másikba. Vannak olyan trükkök, amiket egy típusnál használnak, de csak abban terjed el, mert abba beleillik.  

Most van egy divat Amerikában, az esküvői fotósok használják: rézcsövet raknak az objektív elé, és a szembejövő fény miatt körök képződnek, mintha aura vagy glória lenne.

Ezt kipróbáltam koncerteken is, ezenkívül gyakran készítek dupla expóval képet, vagy alkalmazom a mobilom képernyőjét, mintha csak vízfelület lenne.

Mi az, ami megfogott ebben a munkában?

Fotózni alapvetően imádok, ami a legjobb, hogy sokféle embert lehet megismerni. Mintha egy kis család lenne az egész, a fotósok között is vagy akár egy koncerten, amikor már ismerem az adott fényest, hangmérnököt, roadot. Jó érzés, hogy te is itt dolgozol, és jó őket segíteni: rendszeresen csinálok koncertekről fotót az elején vagy a végén, amikor pakolnak az emberek, mert

ők is a zenekar részei, és sokszor örülnek neki, így később ők is tudják ezt referenciának küldeni.

Szeretnék majd egy fotósorozatot csinálni a koncertek és bulik utáni életről, ahogy pakolják el a dolgokat: a föld tele van sörös poharakkal, kifolyt italokkal, összetört dolgokkal. Az afterpartyról. Szerintem ez is fontos része: nemcsak a buli, hanem az is, amikor kitakarítják a helyet és újraindul az egész.

Mindenképpen vízálló, könnyű és balkezeseknek való. Mindig is érdekelt, a kisgyerekek hogyan látják a világot, ezért ha egyszer gyerekem lesz, biztos vagyok benne, hogy veszek majd neki egy kamerát. Aztán meglátjuk, miket örökít meg. Így olyan kamera is lennék, amit a gyerekek használnak. Az érdekes látásmódokat szeretem, ezért az is biztos, hogy olyan kamera is lennék, ami azt látja, mint az emberi szem. Mondjuk, ezt nem tudom még, hogyan lehetne megvalósítani. De szívesen kipróbálnám.

És milyen kép?

Fali, az biztos, szeretem, amikor valami ki van nyomtatva és kézzel fogható. Olyan kép lennék, amin el kell gondolkodni, ami megfogja az embereket.

Mindenképpen látványos lenne, piros színű, de kicsit érthetetlen;

akár valami nagyon egyszerű dologról, mint egy villa. Viszont úgy lenne fotózva, hogy nem látod, hogy az egy villa. Az ilyen fotókat egyébként is szeretem, és saját magamat is kicsit ilyennek gondolom: sokszor én sem feltétlen olyan vagyok, mint amilyennek elsőnek látnak. Meg kell kicsit ismerni, és szerintem fotóként is ilyen lennék. Nem lennék arckép, az biztos, mert az elvonja a figyelmet, nem a képet nézi az ember, hanem hogy az adott személy a fotón tetszik-e neki vagy nem. Szimpatikus-e. Nem a technikára figyel, hogy milyen jól van megfényképezve. Ugyanezt gondolom a keretekről is, elvonja a figyelmet, befolyásolja, hogy mit gondolsz az adott képről, milyennek tartod. Így mindenképp valamilyen kerettelen fotó lennék a falon, ami nagyon jól mutatna egy nappaliban vagy éppen egy galériában. Aztán csak előtte állnának, és néznék, hogy ez most mi. Ez lennék.

Fotók: Hegyi Júlia Lily 

     Lily hivatalos facebook- és  instagram-oldala.